Egyedül vagy többen?
Az első patkány beszerzésekor általában felmerül a kérdés: szüksége lesz-e a patkánynak társra?
Szeretnénk leszögezni: igen.
Szeretnénk leszögezni: igen.
A patkány természetszerűleg rendkívül szoros szociális kötelékben élő állat, társaihoz szoros, bennsőséges kapcsolat fűzi. Szinte mindent együtt csinálnak: együtt alszanak, együtt esznek, együtt játszanak, tisztogatják, betegség estén segítik, vígasztalják egymást, vigyáznak a másikra. A náluk kisebbeket óvják és tanítják, a náluk erősebbtől, okosabbtól könnyebben tanulnak.Mivel állandó közösségben élnek, minden idejüket együtt töltik- ezt pedig nem lehet pótolni napi pár órás foglalkozással sem időben, sem pedig minőségben.
Egy patkány tökéletesen érti a másik patkány szándékait és értésére tudja adni saját kívánságait, érzelmeit, az ember és a patkány kapcsolatában ez azonban csak korlátozottan működik. Mindemellett be kell látni, mi nem étkezünk, nem alszunk együtt kedvenceinkkel, nem tudunk "patkányul", ezáltal az egyedül tartott patkány szociális igényei nem kerülnek kielégítésre. A magány hamar depresszióba fordul, amelyet további tünetek kísérhetnek: agresszió, pótcselekvések (körömrágás, barbering, öncsonkítás, kényszeres evés), letargia, katatón viselkedésformák, étvágytalanság és stresszindukált betegségek megjelenése.
Két patkány tartása nem jelent akkora anyagi és időbeni terhelést, mint egy beteg, boldogtalan patkány gyógyítása, ápolása!
Amennyiben új állatot veszünk magunkhoz, törekednünk kell arra, hogy természetes igényeit kielégítsük, és ez nem csak a táplálék minőségét és a ketrec méretét jelenti, hanem azt is, hogy lehetővé tesszük a fajtársaival való közös időtöltést.
A fentiek miatt a minimum 2 patkány tartása. A határ a csillagos ég ugyan, de meg kell tanulni megálljt parancsolni magunknak:csak annyi állatot tartsunk, amennyit maradéktalanul el tudunk látni! Minden patkánynak egyéni foglalkozásra van szüksége és minden egyed egészségére külön oda kell figyelni, állapotukat egyenként kell figyelemmel kísérni. Bármikor adódhat ezen kívül olyan helyzet, mikor egy vagy több patkányt szeparálni kell a többiektől (betegség vagy sérülés esetén), így megfelelő számú elkülönítőketrecet is kell tartanunk a hozzá tartozó felszerlésekkel, stb.
Amennyiben új állatot veszünk magunkhoz, törekednünk kell arra, hogy természetes igényeit kielégítsük, és ez nem csak a táplálék minőségét és a ketrec méretét jelenti, hanem azt is, hogy lehetővé tesszük a fajtársaival való közös időtöltést.
A fentiek miatt a minimum 2 patkány tartása. A határ a csillagos ég ugyan, de meg kell tanulni megálljt parancsolni magunknak:csak annyi állatot tartsunk, amennyit maradéktalanul el tudunk látni! Minden patkánynak egyéni foglalkozásra van szüksége és minden egyed egészségére külön oda kell figyelni, állapotukat egyenként kell figyelemmel kísérni. Bármikor adódhat ezen kívül olyan helyzet, mikor egy vagy több patkányt szeparálni kell a többiektől (betegség vagy sérülés esetén), így megfelelő számú elkülönítőketrecet is kell tartanunk a hozzá tartozó felszerlésekkel, stb.
Szociális viselkedés
A legtöbb társas viselkedésű állat bizonyos fajta csoporton belüli hierarchiát alakít ki az együttélés során. A hierarchia egy adott fajta szabályrendszert jelent, amelyet minden, a csoporthoz tartozó állat be kell tartson a retorzió elkerülése érdekében.
A patkányok esetében dominanciaalapú szerveződésről beszélünk. A csapat élén egy alfaállat áll, aki az erőforrások (étel, alvóhelyek, víz és természetesen a gazda figyelme) feletti "uralmat" gyakorolja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétlenül a legnagyobb vagy legerősebb állat birtokolja az irányítást: sok esetben megfigyelhető, hogy a csapat egy átlagos testméretű, ám határozottabb fellépésű, karakánabb jellemű tagja irányítja a nála nagyobb testű vagy idősebb állatokból álló csapatot.
Egy egészségesen működő csapatban az alfaállat mindazonáltal nem folyamodik felesleges agresszióhoz, az állatok sérüléseket nem okoznak egymásnak. Mind a hímek, mind a nőstények esetén gyakorta sor kerül a dominancia aktív gyakorlására, ám ez rendszerint játékos formában, illetve a rangsorban lejjebb álló állat "erőszakos" mosdatásában nyilvánul meg leggyakrabban. Ez gyakran jár birkózással, csipogással, esetenként különalvással. Az egészséges, kiegyensúlyozott állatokból álló csapatban is előfordulhatnak nézeteltérések, ám ezek rendszerint békés megoldással rendeződnek, amennyiben az állatoknak lehetőségük van egymás elől elvonulni- nincsenek azonban sérülések, eldurvuló veszekedések és nem jelennek meg kóros magatartásformák sem az alfaállat (agresszió), sem a rangsorban lejjebb álló állatok (katatón viselkedés, pótcselekvések) részéről. Az idő nagyrészét továbbra is együtt töltik, közösen csinálnak dolgokat, együtt táplálkoznak, alszanak.
A csoportdinamika felborulását több tényező is kiválthatja:
Amennyiben a csapaton belül sérülések keletkeznek, deviáns viselkedést tapasztalunk vagy egy adott állaton felfedezzük a szorongás illetve a terrorizálás jeleit, figyelmesen vizsgáljunk át minden tényezőt. Elsősorban a tartástechológia átvizsgálására van szükség: megfelelő méretű a ketrec? Elég mozgást biztosítok az állatoknak? Eég táplálék és víz áll a rendelkezésükre? Elég búvóhelyük van, el tudnak vonulni egymás elől? Kivételezek valamelyik álattal bármilyen okból? Amennyiben ezeket átgondoltuk és az esetleges változtatások dacára sem szűnik meg a fennálló probléma, ki kell derítsük, mi okozza a feszültséget a csoportban- ebben az esetben már azt kell vizsgáljuk, melyik állattal van probléma és miért. Mivel ez egy összetett problémakör, ismernünk kell az állataink jellemét, viselkedését, testbeszédüket és többféle helyzetben is meg kell őket figyeljük.
Ivaros hímek együttartása esetén sajnos gyakori problémát jelent a dominanciaalapú feszültség az állatok között. Az ivaros hímek hormonháztása teljes gőzzel lép működésbe, folyamatosan törekednek a vezetés átvételére, ami állandósuló harcokhoz, fizikai sérülésekhez és mentális problémákhoz vezet. Erre egyedül az ivartalanítás jelent megoldást.
Amennyiben hímnemű állatokat szeretnénk együtt tartani, érdemes már fiatal korban elvégeztetni a beavatkozást és nem megvárni, míg problémát kezd okozni a szexuális túlfűtöttségük.
A patkányok esetében dominanciaalapú szerveződésről beszélünk. A csapat élén egy alfaállat áll, aki az erőforrások (étel, alvóhelyek, víz és természetesen a gazda figyelme) feletti "uralmat" gyakorolja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétlenül a legnagyobb vagy legerősebb állat birtokolja az irányítást: sok esetben megfigyelhető, hogy a csapat egy átlagos testméretű, ám határozottabb fellépésű, karakánabb jellemű tagja irányítja a nála nagyobb testű vagy idősebb állatokból álló csapatot.
Egy egészségesen működő csapatban az alfaállat mindazonáltal nem folyamodik felesleges agresszióhoz, az állatok sérüléseket nem okoznak egymásnak. Mind a hímek, mind a nőstények esetén gyakorta sor kerül a dominancia aktív gyakorlására, ám ez rendszerint játékos formában, illetve a rangsorban lejjebb álló állat "erőszakos" mosdatásában nyilvánul meg leggyakrabban. Ez gyakran jár birkózással, csipogással, esetenként különalvással. Az egészséges, kiegyensúlyozott állatokból álló csapatban is előfordulhatnak nézeteltérések, ám ezek rendszerint békés megoldással rendeződnek, amennyiben az állatoknak lehetőségük van egymás elől elvonulni- nincsenek azonban sérülések, eldurvuló veszekedések és nem jelennek meg kóros magatartásformák sem az alfaállat (agresszió), sem a rangsorban lejjebb álló állatok (katatón viselkedés, pótcselekvések) részéről. Az idő nagyrészét továbbra is együtt töltik, közösen csinálnak dolgokat, együtt táplálkoznak, alszanak.
A csoportdinamika felborulását több tényező is kiválthatja:
Amennyiben a csapaton belül sérülések keletkeznek, deviáns viselkedést tapasztalunk vagy egy adott állaton felfedezzük a szorongás illetve a terrorizálás jeleit, figyelmesen vizsgáljunk át minden tényezőt. Elsősorban a tartástechológia átvizsgálására van szükség: megfelelő méretű a ketrec? Elég mozgást biztosítok az állatoknak? Eég táplálék és víz áll a rendelkezésükre? Elég búvóhelyük van, el tudnak vonulni egymás elől? Kivételezek valamelyik álattal bármilyen okból? Amennyiben ezeket átgondoltuk és az esetleges változtatások dacára sem szűnik meg a fennálló probléma, ki kell derítsük, mi okozza a feszültséget a csoportban- ebben az esetben már azt kell vizsgáljuk, melyik állattal van probléma és miért. Mivel ez egy összetett problémakör, ismernünk kell az állataink jellemét, viselkedését, testbeszédüket és többféle helyzetben is meg kell őket figyeljük.
Ivaros hímek együttartása esetén sajnos gyakori problémát jelent a dominanciaalapú feszültség az állatok között. Az ivaros hímek hormonháztása teljes gőzzel lép működésbe, folyamatosan törekednek a vezetés átvételére, ami állandósuló harcokhoz, fizikai sérülésekhez és mentális problémákhoz vezet. Erre egyedül az ivartalanítás jelent megoldást.
Amennyiben hímnemű állatokat szeretnénk együtt tartani, érdemes már fiatal korban elvégeztetni a beavatkozást és nem megvárni, míg problémát kezd okozni a szexuális túlfűtöttségük.
Kopaszok és bundások
A patkánycsapat összeállításakor figyelembe kell venni a meglévő állataink habitusát, rendelkezésre álló helyet, időt és persze az anyagi lehetőségeinket.
Ki kell térjünk egy speciális problémakörre, ami a kopasz patkányokat érinti leggyakrabban.
A kopasz patkányok mesterségesen "előállított" állatok, akiket speciálisan laboratóriumi kísérletekhez tenyésztettek ki. A kopaszság valójában egy súlyos génhiba, ami sok más, jellegzetes egészségügyi problémát is magával vonz.
Nem csak fizikálisan térnek el azonban szőrös társaiktól, hanem sok esetben viselkedésükben is, ezért ha kopasz patkánnyal szeretnénk bővíteni csapatunkat, több dolgot is figyelembe kell vegyünk.
A kopasz patkányok sokszor esnek áldozatául csoportos zaklatásnak illetve kiközösítésnek. Ez lehet múló, vagy tartós jelenség is, de minden esetben pszichésen megviseli az állatot. Ennek az ellenkezője is előfordulhat bizonyos esetekben: a kopasz patkányok néhány esetben kimondottan erőszakosan, agresszíven szereznek érvényt akaratuknak. Emiatt kopasz patkány beszerzése esetén mindenképpen vegyük figyelembe saját állataink jellemét, viselkedését!
Amennyiben úgy döntünk, hogy bundás állataink mellé kopasz patkányt szeretnénk beszoktatni, érdemes megfontolni rögtön két kopasz állat beszerzését. Így abban az esetben is biztosítani tudjuk számukra a társaságot és a fajtárs támogatását, ha a bundás társaik éppen nem akarnak velük foglalkozni vagy hátrébb tolják őket a rangsorban: ők akkor is ott lehetnek egymásnak, hiszen tudják, hogy kell egy másik szőrtelen állattal bánni és jellemzően jól kijönnek egymással.
A kopasz patkányok tartásról bővebb információ az "Egészségügy" menüpontban található.
Ki kell térjünk egy speciális problémakörre, ami a kopasz patkányokat érinti leggyakrabban.
A kopasz patkányok mesterségesen "előállított" állatok, akiket speciálisan laboratóriumi kísérletekhez tenyésztettek ki. A kopaszság valójában egy súlyos génhiba, ami sok más, jellegzetes egészségügyi problémát is magával vonz.
Nem csak fizikálisan térnek el azonban szőrös társaiktól, hanem sok esetben viselkedésükben is, ezért ha kopasz patkánnyal szeretnénk bővíteni csapatunkat, több dolgot is figyelembe kell vegyünk.
A kopasz patkányok sokszor esnek áldozatául csoportos zaklatásnak illetve kiközösítésnek. Ez lehet múló, vagy tartós jelenség is, de minden esetben pszichésen megviseli az állatot. Ennek az ellenkezője is előfordulhat bizonyos esetekben: a kopasz patkányok néhány esetben kimondottan erőszakosan, agresszíven szereznek érvényt akaratuknak. Emiatt kopasz patkány beszerzése esetén mindenképpen vegyük figyelembe saját állataink jellemét, viselkedését!
Amennyiben úgy döntünk, hogy bundás állataink mellé kopasz patkányt szeretnénk beszoktatni, érdemes megfontolni rögtön két kopasz állat beszerzését. Így abban az esetben is biztosítani tudjuk számukra a társaságot és a fajtárs támogatását, ha a bundás társaik éppen nem akarnak velük foglalkozni vagy hátrébb tolják őket a rangsorban: ők akkor is ott lehetnek egymásnak, hiszen tudják, hogy kell egy másik szőrtelen állattal bánni és jellemzően jól kijönnek egymással.
A kopasz patkányok tartásról bővebb információ az "Egészségügy" menüpontban található.