Félénk vagy agresszív patkány?

Nemrég kaptunk egy új patkányt ?

Vagy a patkány jelleme olyan mint aki félénk ,nagyon ijedt vagy agresszív felénk ?

Sokszor úgy tűnik nehéz, nagyon nehéz de egyáltalán nem lehetetlen megszelídíteni, még a legfélelmetesebb vagy agresszív mentett patkányt sem.

Ez az egész a bizalomról szól .

Azt szokták mondani, hogy az út a patkányok szívéhez a gyomrukon át vezet :) 

Kényeztessük és a számukra finom falatok nagyon sok esetben a legjobb megerősítők és egyben a legegyszerűbb, legjobb utat kínálják fel a szocializáció és a szelídség felé.

Az első lépés :

Tartsunk meg egy minimális berendezést a ketrecben, legyen egy rejtekhely, egy házikó, egy doboz ami bélelt, legyen bent táp és itatóban víz.

Ne kezdjük el teletömni a ketrecet játékokkal, hagyjuk egy pár napig ( 2-3 nap ), hogy megszokja az új környezetet, 

próbáljuk meg csendes, nyugodt helyen tartani őt ahol nem zavarja meg a nyugalmát erős, hirtelen zaj.

Üljünk le a ketrec mellé és beszéljünk hozzá nyugodt hangon, szólítsuk a nevén de fordítsunk kellő figyelmet a valóban nyugodt hangszínre , 

ne legyen a környezetünkben kisgyermek vagy más állat aki megzavarhat minket.

Ha egyszer eldöntjük melyik utat is választjuk a szocializáció során, akkor lehetőleg ahhoz az úthoz tartanunk kell magunkat.

Lehet fokozatosan ,fincsi falatok megerősítésével és hagyjuk, hogy a patkányunk a saját tempójában közeledjen hozzánk 

vagy direkt módon „kényszerített” helyzetbe hozzuk őt amiben nem adunk más választási lehetőséget azon kívül hogy megbízzon bennünk.

A döntés a miénk, az eredmény ugyanaz.

Kérdés melyik variációt érezzük közelebbinek magunkhoz és melyik módszer lesz jobb a patkányunk számára.

Ha az egyik módszer úgy tűnik, hogy nem működik, próbáljuk meg a másikkal de az is lehetséges hogy a két módszer kombinálásával érjük el a jó eredményt.

Előfordulhat akár az is hogy a szocializáció során patkányunk harapós, ebben az esetben ha ilyen történne adjunk ki magas,sírós hangot.

Tudassuk vele, fájdalmat, kellemetlenséget okoz számunkra az amit tett.

Fokozatos Szocializáció

Jellemzően ez működik a legjobban, hisz lehetővé teszi, hogy megtanulják a bizalmat a saját tempójukban.

Ellenőrizzük, hogy a szoba csendes, nincsenek – nem lehetnek olyan zajok amelyek megszakítják a folyamatot, mint például a tv,rádió vagy egyéb háziállat / kisgyermek /másik ember a szobában .

Üljünk le kényelmesen, közel a ketrechez.

Ez akkor működik a legjobban, ha a ketrec a földön van vagy ha a ketrecajtó a földre nyílik esetleg rámpát,lejárót tudunk biztosítani számukra.

Érdemes úgy kialakítani, hogy ha mégis bármi megijesztheti akkor ne tudjon bebújni,elbújni semmi mögé, alá mivel egy nem bízó,rettegő, megijedt állatról beszélünk ebben az esetben és egy ilyen még jobban negatív irányba viheti el az emberrel kapcsolatos érzéseit.

Ezt könnyen megoldhatjuk kartonnal, dobozokkal mint egy „barikádot kialakítva.

A ketrecét mindig hagyjuk nyitva, azért ha mégis úgy érzi, gond nélkül vissza tudjon menni az általa már picit biztonságosnak vélt zugba.

Első lépés:

Tegyük a kezünket a ketrecben, közel a pocokhoz lehetőleg sima nyitott tenyérrel felfelé, tenyerünk közepébe valami fincsit, nasit elhelyezve.

Hagyjuk, hogy kivegye és elvigye magával, ha meg is eszi nemcsak begyűjti az nagyon jó jel.

Legyünk türelmesek, ezt valószínűleg többször ismételnünk kell majd.

Ha úgy tűnik érdeklődik és többször visszatér a nyitott tenyerünkhöz amikor elveszi a fincsit kössük össze egy hanggal amit kiadunk, legyen egy csettintés vagy bármi hasonló, de fordítsunk figyelmet arra, hogy számára ne legyen ijesztő vagy zavaró ez a hang.

Ezt minden egyes alkalommal ismételni kell így a hangadást hamar összeköti azzal hogy finomat, jót kap :)

Nagyon fontos, hogy minden lépésnél legyünk nagyon türelmesek velük .

Ha úgy érezzük a tenyérből elveszi már szépen megy, megpróbálhatjuk azt is, hogy feléje nyújtjuk tenyerünket vagy esetleg a két ujjunkkal összecsippentve nyújtsuk felé.

Bízzunk magunkban, ne legyünk idegesek mert megérzik és maradjunk nyugodtak, türelmesek végig :)

Második lépés:

Amikor már azt vesszük észre a tenyérből elvétel nem okoz gondot, biztonsággal megy tehetünk egy újabb lépést a fejlődés felé.

El kell érnünk, hogy szép lassan ki kell jönnie a ketrecéből a finom a falatért ami a kezünkben, tenyerünkben van :)

Fokozatosan „jöjjünk ki” a ketrecéből tehát minden nap, minden alkalommal kijjebb és kijjebb :)

Először bent de már közel az ajtóhoz.

Aztán az ajtó vonalában, majd már kint de közel az ajtóhoz de mindig tartsuk szem előtt azt, hogy bármikor vissza tudjon menni teljes nyugalommal a számára biztonságot nyújtó ketrecébe.

Előfordulhat az is hogy egy időre érdektelené válik, ilyenkor lehet néhány nap pihenőt tartani vagy akár más nasival próbálkozni, ahogy jobbnak látjuk.

Ne próbáljuk meg útjukat állni ilyenkor!

Fontos hogy feltétel, akadály nélkül vissza tudjon menni a biztonságos zónájában, hisz ha megrémítjük kezdhetjük elölről az első lépéstől.

Vannak olyan esetek, amikor annyira félénk és nem hogy nem hajlandó elvenni a kezedből a fincsit,

ilyenkor meglehet próbálni a tápot kivenni tőle és csak a kezünkben lévő étellel kínálni hisz az éhség nagy úr,

így muszáj lesz ennie és nem marad számára más út mint a kezedben lévő elvétele. 

Ez a módszer felnőtt patkányoknál alkalmazható csak mivel a kicsik, fiatalok fejlődésben vannak így tőlük megvonni a táplálékot szigorúan tilos !

Harmadik lépés:

Amikor a patkányunk teljesen önállóan jön ki a ketrecből és önállóan elveszi kezünkből a fincsit, nasit meg kell kezdenünk átállni a puha finomságokra :)

Mit értünk puha finomság alatt ?

Joghurt, bébiételek, tejföl, pudingok.

A puha ételek adása szintén fontos lépés a nagyobb bizalom felé hisz lekell nyalnia az ujjadról, a kezedről de mindenképp kellően közel kell mennie hozzád ha kanálból adnád .

Adjuk neki oda a joghurtos kanalat persze úgy hogy már csak pici van benne, különben összeken mindent :D

Adjuk oda, tegyük le elé ha szeretné hagy vigye, ha mégsem viszi akkor itt a kiváló alkalom arra, hogy amíg lefoglalja magát a kanálból történő lefetyeléssel, addig nagyon lassan próbáljunk meg hozzá érni.

Ha nem ugrik el, nem retten meg akkor óvatosan vakarásszuk meg a füléinél vagy a nyakánál, ezt jellemzően nagyon szeretik így elkezdhetjük belopni még jobban magunkat a szívükbe :)

Türelmesek maradjunk továbbra is.

Minden lépést ismételni kell, minden ismétléssel megerősítjük őket, tudni fogják bízhatnak bennünk.

Ha úgy érezzük, hogy a fül és nyakvakarásnál már bíznak bennünk, próbáljuk meg óvatosan felemelni, megfogni őket ezt célszerű úgy megtenni, hogy a fincsit még nem ette meg teljesen így nálunk, a kezünkben kell befejezze az evést.

Ismételni itt is kell, de minden egyes ismétléssel közelebb juthatunk a szocializált, kezes patkányunk felé :)

Amennyiben elhúzódna vagy feszültnek éreznénk őt amikor felé nyúlunk vagy felvennénk őt, hagyjuk, ne erőltessük tovább abban a pillanatban hisz kockáztatjuk azt amit eddig elértünk, de térjünk . vissza rá mindenképpen.

Ennél a lépésnél is hagyjuk meg a lehetőséget neki arra, hogy visszamehessen gond nélkül a helyére hisz tudja ott teljes biztonságba lehet.

Negyedik lépés:

Amikor már az első 3 lépésünk igazán jól megy, tehát kijön, kézből elveszi az ételt, puhát is, engedi a nyak, fül simit, vakarást, a felemelést, felvételt ideje tovább lépnünk .

Próbálunk távolodni a ketrectől .

Tegyük őket kapucniba, pulcsi zsebbe vagy puha takaróba, polárba és menjünk távolabb velük pár percre ha félnek ne aggódj .

Vidd vissza őket a ketrechez,hagyd, hogy bemenjenek, te leszel a „hős” aki egy félelmet adó helyzetben közbe lépett és biztonságba vitted őt ezzel újabb lépést tettél afelé hogy a bizalmát kellően megerősítsd.

Itt is fontos az ismétlés és fontos lépés mindennek a megerősítése is, tehát nem elég egyszer megcsinálnunk egy lépést hanem többször ismételve rögzítenünk kell azokat így növelhetjük a pozitív megerősítések számát is.

Ötödik lépés :

Miután eljutottunk odáig hogy az első 4 lépésünk gond nélkül lezajlik, nincsenek köztük olyan részek amikor bizonytalan vagy ijedt a pateszunk emeljük a következő szintre a fejlődésben.

Üljünk le a földre, parkettára, szőnyegre a szoba közepén, készítsünk egy puha polárt, takarót magunk mellé arra az estre ha megijedne.

Hagyjuk őt szabadon hagy menjen, felfedezzen abban a tempóban ami neki megfelelő.

Maradjon nyitva a ketrece ugyanúgy ahogy eddig és maradjunk mi is ott vele a földön ülve hisz ha az első 4 lépést sikeresen végigvittük, akkor a ketrece mellett mi vagyunk a második olyan „hely” ami biztonságot nyújt nekik.

Hagyjunk neki idő mindenre.

Ha pár perc elég neki ne erőltessük esetleg azzal, hogy kivesszük, kifog ő jönni újra, hisz eszi a penész és kíváncsi is mellé.

Előfordulhat, hogy bármi miatt megijed, ledermed, ilyenkor a magunk mellé készített takaróval bugyoláljuk be, beszéljünk hozzá nyugodt hangon és tegyük be a ketrecébe hagy nyugodjon meg.

Ebben az esetben is szükségesek az újabb próbák és megerősítések szintén.

Végül, ha türelmes és kitartó vagy, rendszeres jutalmakkal, megerősítésekkel kezeled a helyzeteket mindvégig, a patkányod gyakorlatilag „könyörögni fog„ hogy állj vele szóba, vedd fel őt vagy csak szólj hozzá, minden egyes alkalommal amikor elhaladsz a ketrece mellett .

Ezek az együtt átélt „bizalmi élmények” mind a patkányunk és mind a mi számunkra hatalmas előrelépést jelentenek a további közös életünk folyamán.

Erőltetett Szocializáció

Erőltetett szocializáció akkor jó használni, ha a fokozatos módszer nem működik, vagy amikor a patkány túl félénk vagy túl agresszív, általában a mentett patkányokra jellemző legtöbb esetben.

Ezzel a módszerrel a patkányunknak nincs más választása, mint elfogadni és megbíznia benned és viszonylag gyors eredményt hozhat de készülnünk kell arra, hogy az ilyen esetekben sokkal több odaadásra és sokkal több időre lesz szükség részünkről.

Első lépés:

Kezd azzal, hogy vegyél ki mindent a ketrecből, ne hagyj neki bent semmit ahova eltudna bújni.

Vegyél elő egy takarót, polárt amit nem sajnálsz ha megrágja, rápisil, rákakil mivel valószínűleg ezt fogja tenni.

Ne használj kesztyűt semmiképp !!!!!

Nyúlj be a ketrecbe,terítsd rá a pateszra a már előzőleg odakészített takarót, polárt, tekerd bele óvatosan őt de tartsd erősen nehogy kibújjon és vedd ki így a ketrecből.

Üljünk le vele a földre vagy kedvenc fotelunkban hisz a lelkére kell hatnunk ,el kell beszélgetnünk vele.

Legyünk nagyon türelmesek, nyugodtak, a hangunk semmiképp ne legyen emelkedett,ideges vagy hangos.

Beszéljünk hozzá lassan, halkan, próbáljuk megnyugtatni őt.

Győződj meg arról, hogy kényelmesen legyen a takaróban, ne feszengjen hisz ha kényelmesen érzi magát hamarabb megnyugszik.

Ne engedjük ki őt bármennyire próbál szabadulni, tartsuk jól a takaróban csavart kis testét és próbáljuk megnyugtatni őt ahogy azt fentebb leírtuk már, tehát nyugodt hangon beszéljünk hozzá, emeljük közel magunkhoz.

Második lépés:

Tegyük a pockunkat a megszokott takaróba vagy ha van olyan ruhadarabunk amit nem sajnálunk például nagyon jó szolgálatot tehet egy kenguru zsebes vagy kapucnis pulóver hisz a pateszunkat be tudjuk tenni a kapucniba vagy zsebbe.

Ennél a lépésnél nagyon fontos szerepet tölt be a közvetlen kontakt azaz szoknia kell az illatunkat, a közelségünket, a mozdulatainkat és minket úgy ahogy vagyunk .

Erre a legjobb módszer az ilyen esetekben az erőltetett direkt kontakt .

Ne féljünk, polárba velük és be a pulóver zsebébe vagy pulóverünk alá , eközben persze csináljuk minden napi tevékenységeinket úgy ahogy azt máskor szoktuk ,tehát tévézzünk, olvassunk vagy amit ép szeretnénk.

Ebben az esetben is fontos hogy nyugodt hangon beszéljünk hozzá, ha esetleg karmolni próbál jelezzük ( hangadással ) felé, hogy nekünk fájdalmas amit tesz és következetesen tegyük vissza őt úgy hogy ne tudjon karmolni. Ha újra teszi, akkor ismételünk kell.

Közismert , hogy a patkányok nem tudják tartani a félelemüket 20 percnél tovább tehát ezt az ominózus 20 percet kell átvészelnünk, igaz itt is igaz az ismétlés tehát biztosan több alkalommal szükséges lesz a 20-30 perces ruha alatti túrára.

Harmadik lépés :

Az első két lépés elegendő ismétlések után már látni fogjuk a pockunkon

, hogy a biztonságos ketrecbe érés megnyugtatja őt.

Valószínűleg nem fog minket rögtön imádni az első néhány alkalom után, de ha egyszer elkezdi felismerni, hogy nem is olyan szörnyű ha kivesszük, nem bántjuk őt, szeretjük akkor onnantól kezdve napról- napra mindig picit jobban várni fogja ezeket a napi közös érzéseket.

Ne adjuk fel, minden lépés többször, sokszor ismétlendő és a végén el fogunk oda jutni hogy. már nem kell polárba tenni és nem kell pulóver alá dugni őt mert már bízni fog bennünk :))

Következtetés

Bármelyik módszert is választjuk, az legyen fokozatos, egyik vagy a két verzió kombinációja.

Kitartással, türelemmel, és finom fincsikkel el tudjuk nyerni a patkányunk bizalmát.

Nagyon kevés az olyan esetek száma, amikor egy patkányt nem lehet egyik variációval sem szocializálni és nem tudjuk elnyerni a bizalmukat.

Jellemzően a bántalmazott, mentett pateszok körében fordul elő szinte kizárólag .

Sajnos tudni kell, hogy sok esetben a gazdi tapasztalatlansága, türelmetlensége az oka annak, hogy nem tudja szocializálni állatát.

Az ilyen patkányok soha nem 1-2 hét alatt lesznek szocializáltak és a leírt módszerek sem 1-2 hét alatt hozzák meg gyümölcsüket vagy vezetnek eredményre hanem sokszor több hét ( 4-8 hét) vagy több hónap munkájának végeredménye.

Forrás :

www.ratforum.com/showthread.php?39776-Timid-or-Aggressive-Rat-Trust-Training