Sokaknak eszébe jut, hogy kis kedvencét az utcán is megmutogassa, elvigye sétálni, mint más a kutyáját, had szaglásszon, ismerkedjen a nagyvilággal, vagy csak hogy „ne legyen bezárva a négy fal közé”. Ezt a gondolatot sajnos erősítik a gyártók is, akik különféle patkányhámokat és pórázokat kínálnak nekünk. Előrebocsájtom, ezek a feladatra teljesen alkalmatlanok, a patkány, ha megijed pillanatok alatt szabadul ki belőle, tehát nem biztonságosak.
Azonban az utcán sétáltatással más problémák is vannak:
Fertőzések.
A föld tele van kórokozó baktériumokkal, az utca, járda a kutyáknak macskáknak köszönhetően szintén. Ezekkel a kórokozókkal a ketrecben nem találkozik, így teljesen védtelen az immunrendszere ellenük. Így az ártalmatlannak tűnő sétának komoly betegség is lehet a vége. Tovább rontja a helyzetet, hogy még egy hozzáértő orvost is félrevezethet a dolog, hiszen esetleg nincs felkészülve olyan bacilusfertőzésekre, amiket mondjuk kutya, vagy macska vizeletből,ürülékből vagy az utcáról szedhetne össze.
Huzat.
Nyár elmúltával arra is gondolnunk kell, hogy a hirtelen hőmérséklet változás megbetegítheti az állatokat. Ha a szoba és a kinti hőmérséklet között 5-6 fokkal több van, gondoskodjunk az állat szállításakor ilyen szempontból is védelemre, és tényleg csak akkor szállítsuk erre alkalmas szállítóban, ha muszáj.
Stressz.
Mivel a patkány erősen territoriális állat, a territóriuma elhagyása már önmagában izgalmi állapotot teremt. Emellett nem csak hogy elhagyja, hanem egy teljesen ismeretlen helyen, új terepen magára marad, hiszen a póráz csak a gazdinak jelent kapcsot, biztonságot, neki nem. A szaglásuk, hallásuk sokkal jobb, mint a miénk, így egy csomó ingert sokkal erősebben érzékelnek, mint mi, illetve többet is, mint mi. Ezek összességében egy igen erős stresszhelyzetet okoznak számára, ami az egész séta alatt fennáll. Ez rövid idő alatt is komoly károkat tud okozni a szervezetükben. Úgynevezett „túlélő módba” kapcsolnak, a mellékvese adrenalinnal pumpálja tele a véráramot, ami a normálistól eltérő működést eredményez a szervezetükben. A pulzusszám és a vérnyomás nő, légzés gyorsul, az étvágy csökken, az emésztés leáll, a pupilla kitágul, az izmok megfeszülnek, menekülésre kész állapotba kerül a szervezet. Eközben a máj az ehhez szükséges többletenergia fedezéseként cukrot szabadít fel, így megugrik a vércukorszint. Mindez a közelgő veszély elöli menekülést, vagy a vele való megküzdést segíti. Bár a patkányunk nyilván nincs közvetlen veszélyben, az agy mégis önkéntelenül elindítja ezt a reakciót a szervezetben. Ez pedig beláthatjuk, hogy egyszeri alkalommal is kimeríti a szervezetet, tartósan, vagy visszatérő módon pedig teljesen leszívja a tartalékait, károsítja az immunrendszert, és az emésztő szervrendszert.

Patkányos találkozók alkalmával ugyanezen veszélyek mind fennállnak, súlyosbítva a fajtársaktól összeszedhető fertőzésekkel (vírusos, bakteriális, parazitás, gombás fertőzésekre egyaránt gondoljunk). Mivel a találkozó, az idegen környezet immunszuppresszív, így ezeknek a betegségeknek ilyenkor fokozottan ki vannak téve. Összegezve, járványtani szempontból teljesen elvetendő mind a csoportos patkány találkozó, mind a pórázon sétáltatás, de nem elhanyagolható szempont az is, hogy mindebben jobbára a gazdi leli csak örömét, az állat egyáltalán nem.