Amikor elhatározzuk első lépésként, hogy szeretnénk egy háziállatot tartani, akkor sok mindent mérlegelni kell előtte. Alkalmas-e az otthonunk az adott állat tartására? Pl.: főbérlő megengedi-e, akarunk-e mostanában költözködni? Lesz-e rá elég időnk (játék, gondozás, ápolás, tanítgatás)? Elutazásunkkor van-e, aki eteti majd? Tudjuk-e finanszírozni a plusz kiadásokat (felszerelés, etetés, állatorvosi költségek). Kölyköt szeretnénk, akit még nevelgetni kell, vagy már felnőtt állatot?

Léteznek jó tenyésztők (sajnos nagyon kevés), és rengeteg megélhetési tenyésztő, akiket inkább szaporítóknak hívunk. A kettőt néha óriási különbségek választják el egymástól, de sokszor egy laikus nem is tudja megkülönböztetni a felelős tenyésztőt a „kisállatgyárostól”.

A TENYÉSZTŐ 

 - Minimum 5 évre visszatekintő, megfelelő tartási tapasztalattal rendelkezik az adott fajjal kapcsolatban.

 - Tisztában van a patkányok szükségleteivel, és ennek tükrében tartja fent a tenyészetet.

 - Mivel egy hétköznapi ember vagy friss tartó számára a tenyésztő az ETALON, ezért maximálisan felkészült, és tényleges tudással rendelkezik a patkányokkal kapcsolatosan.

 - Az általa tanult és az évek folyamán saját tapasztalatakból származó tudását megosztja; ha rendelkezik saját honlappal, ott dokumentációként mások számára elérhető formában tartja.

 - Tisztában van a lehetésges betegségekkel és felismeri ezek tüneteit, valamint tudja, milyen állatorvosok tudják ellátni az állatait.

 - A tenyésztésbe bevont állatait a rettegett betegségek esetleges továbbfertőzésének kivédése érdekében még pároztatás előtt szűrővizsgálatoknak veti alá, és így biztosítja, hogy a született patkányok nem hordoznak és nem adnak tovább betegséget. A szűrések elérhetősége országonként eltérhet, de európai szinten elég sok ilyen vizsgálatra adott már a lehetőség.

 - Új egyed érkezése esetén karantén időt tart.

 - Megfelelő körülmények között tartja állatait, az adott kisállat hely- és létszükségleteit kielégítve. Betartja a ketrec minimum méreteit, nem lépi túl a bennük tartható patkányok maximális számát.

 - A kisállat szükségleteit alaposan ismerve etet, a megfelelő összetételű táppal és egyéb kiegészítő eledellel.

 - Tudja, mely egyéb eledelek adhatóak vagy éppen nem adhatóak, ezeknek okait is ismeri.

 - Állatát kezelteti, vizsgáltatja rendszeresen (2 havi kontroll elvárt), minden szükséges állategészségügyi ellátást és vizsgálatot megad (a gazdaságosság nem döntő szempont, érzelem alapján dönt).

 - Tisztában van az állatai alapvető anatómiájával, genetikájával, az egyes almokat nagy gonddal tervezi meg, hogy a kiválasztott szülők a lehető legjobb géneket örökítsék tovább.

 - Nőstényállatok csak a tenyészérettség elérése után kerülnek tenyésztésbe, és egy, vagy elegendő pihenő után két alom születik tőlük. Saját tenyészállatai vannak mindkét nemből.

 - Nem teszi ki egyik tenyészállatát sem egy jónak tűnő fedeztetés reményében az utaztatással okozott immunszupressziónak, hiszen ezek a  fertőzéseknek kedveznének.

 - Idős állatait is becsületben tartja, vizsgáltatja, elláttatja.

 - A született és eladott kölykök sorsát új családjukban figyelemmel kíséri, igyekszik ránevelni az új tulajdonosokat a tőle vásárolt kisállat igényeinek figyelembe vételére, amennyiben ez szükséges.

 - Általában saját honlappal rendelkezik, melyen feltünteti kisállatait, a várható almokat, és előző almokat. Érdeklődésünkre teljes körű felvilágosítást ad, kérdéseinkre felkészülten, kellő tudással válaszol.

 - A patkányok nála családtagnak számítanak.

 - Állatai mind megtekinthetők, nem tartja elzárva őket a vásárlók elől. Tágas, jól felszerelt, gazdag környezetet biztosító, tiszta ketrecekben élnek. Nem ad el bárkinek kölyköt, állatkereskedésnek pedig soha.

 - Kérdéseket tesz föl a leendő gazdinak arra vonatkozóan, hogy hol akarja tartani a patkányt, van-e otthon másik állat, tudja-e állni majd az esetleges plusz költségeket, etetést és minden mást, valamint ha szükséges, a tartásról, megfelelő ellátásról szóló dokumentációval is segíti a leendő gazdit. A  jövőre vonatkozóan tartási, etetési tanácsokat ad, és felajánlja a segítségét, ha bármi kérdésünk van.

 - Beteg állattal nem tenyészt, így csak egészséges kölyköt hozhatunk tőle.

 - Ha utólag bármi olyan betegség, ami sűrűn előforduló vagy „örökletes” lehet, derülne ki egy tőle elhozott egyedről, akkor a teljes adott tenyésztési vonalat lezárja.

 - Egyszerre EGY alom születik nála, így a kicsikkel sokat foglalkozik, azok nem félnek az emberi érintéstől.

 - Az állataiért pénzt kér, olyan összegben, ami fedezni tudja az addigi felmerült költségeit: állatorvost, minőségi tápot, almot, stb.

 - A hasznot visszaforgatja, az állatok életkörülményei javítására használja (új ketrec, berendezések, kiegészítők). Származási lappal ("törzskönyv") adja a kölyköket, vagyis a nála született kölykök felmenői több generációig visszamenőlegesen ismertek.  

 - A nála születetteket visszafogadja, ha a gazdák nem tudják valamilyen okból tovább tartani őket.

 - Az el nem kelt kölykök nála nőnek fel, megtartja, ellátja őket ugyanúgy, mint tenyészállatait. Nem adja le ezeket kereskedésbe, főleg nem eleségállatnak!

 - A tenyésztő szerződéshez köti az állat elhozatalát, amelyben a leendő gazdi írásban is felelősséget vállal a kisállatért, megfelelő tartásáért, takarmányozásáért és állatorvosi ellátásáért.

 - A  tenyésztők általában csak egy fajjal foglalkoznak (nem tenyészt a patkány mellett még nyulat, tengerimalacot, hörcsögöt), és szoros, jó munkakapcsolatot tartanak fent hozzáértő állatorvosokkal.

A SZAPORÍTÓ

- NEM ad meg állatainak minden szükséges állategészségügyi ellátást és vizsgálatot (maga kezel vagy nem kezel), állatait többnyire sosem látja     állatorvos.

- Idős állatait sokszor NEM tartja becsületben, kevés, vagy egyáltalán NINCS IDŐS ÁLLATA!

- Tenyészállatai regenerálódását NEM tartja szem előtt, az anyaállatok sorban, szinte szünet nélkül ellenek. Egyszerre több alom is van nála.

- A született és eladott kölykök sorsát új családjukban NEM kíséri figyelemmel, nem nevel az új tulajdonosoknak „megfelelő” kisállatot, azt sem     tudja, hova adta el a kölyköket, vagy tudja: kereskedőnek...

- Előfordul, hogy kifejezetten kereskedéseknek szaporít, az almokat leviszi állatkereskedésbe, ahol könnyen hozzá nem értők, esetleg hüllősök     veszik meg a kicsiket.

- Többnyire ingyenes hirdetési oldalakon hirdeti a kölyköket, aukciós oldalon sem ritka, ahol licitálni lehet rájuk. De sok szaporító rendelkezik honlappal is.

- Többnyire csak az érdekli, hogy mikor visszük el a kisállatot, és mennyi pénzt fizetünk érte, kérdéseinkre kitérő, nem egyértelmű választ kapunk, vagy másról kezd beszélni, mint amit kérdeztünk. A kisállatot már nagyon pici korban is elhozhatjuk (akár elválasztás előtt is), hisz egy szaporítónak annál több a haszna, minél rövidebb ideig eteti ő a kölyköt.

- Semmit nem kérdez a leendő vásárlóitól, esetleg néhány felületes dolgot, de gyakorlatilag nem érdekli, hova kerül az állatka. Mindegy neki, mi lesz a kicsik sorsa, csak a pénzt megkapja, illetve szabaduljon a kölyköktől.

- Ketrecei kicsik, koszosak, szegényesek (alom, etető, és semmi más berendezés), sufniban, pincében elhelyezve, sokszor emberektől távol.

- Egy olyan szaporítónál, aki rengeteg állatot tart és ellet, az állatok alulszocializáltak, félősek, harapósak lehetnek.

- Származási lap nem jár, hiszen állatai származása általában ismeretlen, illetve nincs számontartva.

- Sok szaporító nem a pénzért, hanem hobbiból pároztatja az állatait. Ingyen elajándékozzák őket, a kicsiket szeretgetik, foglalkoznak velük,     családtagként kezelik a saját állatot is. Sokszor csak egyetlen almot hoznak le, hogy szeretett kisállatuknak egyszer legyenek kölykei, esetleg     meg is tart belőlük. Mégis, őket sem hívhatjuk tenyésztőnek, mert az állataik genetikájával és főleg öröklött egészségi problémáival nincsenek     tisztában, így sokszor olyan állatok is tenyésztésbe kerülnek, akiket egészségügyi, vagy egyéb okok miatt egy felelős tenyésztő kizárna, ezzel    pedig rohamosan rontják a genetikai állományt.

És még egy, ami szemet szúrt mostanság:
Egyre több kamasz, tini hiszi magát „tenyésztőnek”, miközben nem tesz mást, mint felelőtlenül pároztatja állatait és az esetek nagyon nagy százalékában fogalma sincs, mekkora kárt tesz ….

A fenti pontok általában nem egyszerre, együtt igazak, de ha csak pár is ráillik arra, akitől kisállatot szándékozunk vásárolni, gondolkozzunk el azon, hogy támogatni akarjuk-e a szaporítást a vásárlásunkkal.
Ne feledjük el, hogy a tenyésztés egy szakma, aminek meghatározott szabályai, formája, és olyan célja van, amely elkötelezettséget és felelősséget kíván a tenyésztőtől!